Kedves Testvérek!
Annáról különösen nehéz írnom, mert lélekben nagyon közel voltunk egymáshoz, és sok tekintetben példaadó volt számomra és közösségünk számára is életének velünk közös szakasza. Mindig nagyon őszintén beszélt arról, hogy a cursillónak köszönheti a negtérését, és arról is, hogy mi, cursillisták vagyunk az ő családja. Végtelenül hálás volt Farkas Gabinak és Marikának, hogy megszólították és elimádkozták szomszédjukat a 69. Egri Női Cursillóra 2014 júliusában. Innen kezdődött cursillós élete, amelyet bátran mondhatjuk, hogy „nagy kanállal evett”. Rövid időn belül munkatársi felkérést is kapott, és két cursillón már így is szolgálhatott. De sokunk találkozhatott vele lelkigyakorlatokon, mélyítőkön is és a havi „Lélekmelegítőknek” is állandó résztvevője volt. Találkozott a szaléziekkel is, és ez a találkozás is meghatározó lett életében, bekapcsolódott a világi harmadrend életébe, és szeretett volna ott örök fogalmat tenni. Sajnos erre már nem kerülhetett sor. A betegségéről mindig nagy természetességgel beszélt, életével igazi tanúságtevője volt Urunknak.
Mivel családja, közvetlen hozzátartozója nem volt, ő mindent elrendezett még életében. Soltész Berci engesztelő szentmiséjét követően beszélgettem három cursillista testvérünkkel, akik mondták, hogy még most bemennek Anihoz és meglátogatják. Nagyon örült nekik, kerekesszékkel levitték a kertbe, még a tőle elválaszthatalan szál cigarettát is elszívta (talán ez volt az utolsó!?), és elmondásuk szerint megnyugodva az Úr szándékában és elfogadva azt, várta, hogy mit tervez vele az Úr. És a jó halál kegyelmével hajnalban az Úr magához is szólította.
Nagyon hiányzol nekünk, de tudjuk, hogy a Te célod ez volt, és az Úr vár téged odaát. Kérlek, hogy imádkozz értünk és a cursillóért! Emlékedet őrizzük!
Nyugodj békében, drága Ani! De Colores!
